Az emberi faj fokozatos lesüllyedésével a tenyér hosszú izom jelentősége csökkent. A mezőgazdaság és a kézművesség fejlődése miatt eredeti, a mászáshoz kapcsolódó funkció elavulttá vált. Kezeink finomabb és precízebb mozdulatokra specializálódtak, amelyek eszközök használatához vagy műalkotásokhoz igazodtak.
Azok, akiknek nincs ilyen izom, soha nem szenvedtek fogyatékossággal. A természet, megállíthatatlan logikájában, lehetővé tette, hogy ez a tulajdonság generációkon át opcionálissá váljon.
