A világ sok helyen azt mondta neked, hogy kevesbbet engedj magadnak. A család, a munka, a társadalom elvárásai – mind eltérítettek az úgynevezett „megfelelő” út felé. Lassan megtanultad, hogy az önkifejezés kockázat, hogy a sajátos hang zavarhatja mások békéjét, hogy könnyebb hallgatni, mint kérdezni. De az ablak, amit választottál, azt mutatja: még ott van. Még ott van az az őseredeti hang, amely emlékezete van arra, hogy ki voltál, mielőtt a világ azt mondta volna, hogy kinek kell lenned.
Az értelmezés egyszerű és mélyreható: az igazi, szűretlen versióra vágyakozol. Arra a pillanatra, amikor újra engedheted magadnak azt az őszinte mozgást, amely a szívedből jön, nem a félelmeidből. Arra a pillanatra, amikor az, amit mondasz, igazán az, amit gondolsz, és nem az, amit gondolsz, hogy hallani szeretnének.
