Ez nem feltétlenül elutasítás, sem büntetés. Gyakran ez egyszerűen egy módja annak, hogy érzelmileg megvédjük magunkat és megőrizzük a személyes egyensúlyunkat. Sok felnőtt ezután barátságos, de távolságtartó kapcsolatot tart fenn, felszínes beszélgetésekkel és ritka látogatásokkal.
A jó hír, hogy soha nem késő javítani egy családi kapcsolatot, feltéve, hogy mindenki hajlandó meghallgatni egymást ítélkezés nélkül, és lépést tenni a nagyobb megértés felé.
Végső soron a szülők és gyerekek közötti távolság szinte soha nem jelent szeretet hiányát, hanem egy olyan kapcsolatot, amelyet türelemmel, kommunikációval és kedvességgel kell újjáépíteni.
