Aznap este nem volt gondosan elkészített étel — csak pizzadobozok a pulton, és tea bögrék adtak kézről kézre. Mégis, valahogy ez lett az egyik legjelentősebb vacsora a valaha közösen. Mielőtt elindultunk, anya üzenetet küldött a családi csoportos csevegésnek: "Vacsora jövő vasárnap, 18 órakor. Hozz dobozokat. És talán egy ölelést."
Abban a pillanatban megértettem, hogy még a legmegdöbbentőbb igazságok sem szakíthatnak szét minket. Csak azt mutatták meg, mennyire szükségünk van egymásra
