Ennyit érdemes aludni életkorod szerint

Ennyit érdemes aludni életkorod szerint

Sokan fáradtan kelnek fel, és indulnak el munkába: azonban ennek hosszútávon rossz hatása van az egészségre. A hétköznapi teendők, a stressz sokszor felülírja a biológiai szükségleteket, azonban minden nap szükségünk van a pihentető alvásra. Most megtudhatod, mennyi érdemes aludnod az életkorod szerint.

Az alvással kapcsolatban rengeteg félmondat és megszokás él a köztudatban. Van, aki a nyolc órára esküszik, más szerint kevesebb is elég, megint mások úgy érzik, hiába alszanak sokat, mégsem pihentek. A szakmai ajánlások az utóbbi években pontosabbá váltak, de továbbra sem egyetlen szám körül forognak.

Az alvásigény nem egyforma minden életkorban

A kutatások alapján ma már jól látszik, hogy az alvás mennyisége szorosan összefügg az életkorral. A legkisebbeknél a szervezet szinte folyamatos pihenést igényel, az újszülöttek esetében a napi alvás akár tizennégy tizenhét órát is kitehet. Ahogy nő a gyermek, ez az idő fokozatosan csökken, de az óvodás és kisiskolás korosztálynál még mindig jóval több alvásra van szükség, mint amit sok családban sikerül biztosítani.

A kamaszkor fordulópontot jelent. Ebben az időszakban az ajánlások szerint nyolc tíz óra alvás lenne ideális, miközben az iskolai terhelés, a késő esti képernyőhasználat és a megváltozott biológiai ritmus gyakran ennek éppen az ellenkező irányába tolja a mindennapokat. Nem véletlen, hogy sok szülő ismeri a reggeli kimerültség és a hétvégi átalvás jelenségét.

Felnőttként sem mindegy, mennyit pihenünk

A felnőtt korosztályra vonatkozó ajánlások első ránézésre egyszerűek. A legtöbb szakmai iránymutatás szerint a hét kilenc óra közötti alvás tekinthető megfelelőnek. A fiatal felnőttek és a középkorúak esetében ez a tartomány megegyezik, mégis fontos a különbségtétel, mert az életmód, a stressz és a napi terhelés jelentősen eltérhet.

Hatvanöt év felett az alvás szerkezete természetesen változik. Sok idősebb ember kevesebb órát tölt éjszakai alvással, miközben a nappali pihenés felértékelődik. Az ajánlások ebben a korban inkább a hét nyolc órát tartják reálisnak, de itt is nagy az egyéni eltérés. Van, aki kevesebb alvással is jól működik, másoknak több pihenésre van szükségük ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak érezzék magukat.

Mit jelez a szervezet, ha az alvás felborul

Az alvás hiánya vagy éppen túlzása nem mindig azonnal okoz látványos tüneteket, de hosszabb távon sokféle problémához kapcsolódhat. A hangulati zavarok például gyakran együtt járnak az alvás felborulásával. A depresszióval élők között egyaránt előfordul az álmatlanság és a túlzott alvás, és egyik sem segíti a lelki egyensúly helyreállását.

A fejfájás sokaknál visszatérő jelzés. Alváshiány esetén az idegrendszer működése is érzékenyebbé válhat, ami megnehezíti a regenerációt. Hasonló összefüggéseket vizsgálnak az anyagcsere betegségeknél is. Egyes tanulmányok szerint a túl sok alvás összefügghet a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának növekedésével, bár ezeknél az eredményeknél mindig fontos figyelembe venni az életmódbeli és egészségi háttértényezőket is.

A túl sok alvás sem feltétlenül megoldás

Gyakori feltételezés, hogy minél többet alszunk, annál egészségesebbek leszünk. A kutatások azonban árnyaltabb képet mutatnak. A túlzott alvás sokszor együtt jár mozgáshiánnyal, ami hátfájáshoz, ízületi merevséghez és általános közérzetromláshoz vezethet. Az anyagcsere lassulása miatt a testsúlyra is hatással lehet, különösen akkor, ha az alvás mögött nem valódi pihenés, hanem kimerültség áll.

A szív és érrendszeri kockázatok kapcsán is megjelentek olyan vizsgálatok, amelyek szerint a rendszeresen nagyon hosszú alvásidő nem feltétlenül védőfaktor. Ezek az összefüggések nem jelentenek ok okozati kapcsolatot, inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás minősége és a nappali aktivitás legalább olyan fontos, mint az eltöltött órák száma.

Alvási szokások a mindennapokban

A pihentető alvás ritkán egyik napról a másikra alakul ki. A legtöbben tapasztalatból tudják, hogy a rendszertelen lefekvés, a késő esti képernyőzés vagy az állandó készenléti állapot megnehezíti az elalvást. Ugyanakkor az is gyakori, hogy valaki pusztán unalomból vagy kimerültségből bújik ágyba, anélkül hogy valóban álmos lenne.