A trombitaféreg-fészkek keresése a földben sosem volt értelmetlen gyermekkori időtöltés.
Nem unalom vagy kreativitás hiánya volt – hanem kíváncsiságba burkolt túlélés, piszkos körmök mögé rejtett remény, és egyfajta kaland, amelyet csak a korlátozott anyagi helyzetű gyerekek érthettek meg igazán. Míg mások a világító képernyőikhez tapadtak, mi eltűntünk a mezőkön és a hátsó udvarokban, lehorzsolt térdekkel és nyitott tenyérrel kis csodákat kergetve.
Minden apró felfedezés titkos kincsnek tűnt, ami csak nekünk szólt.
Akkor még nem tudtuk, de minden talált fészek csendben formálta azt, akikké egy napon válni fogunk. Drága játékok és végtelen figyelemelterelések nélkül a világot tettük játszóterünkké. Egy olyan helyen nőttünk fel, ahol az új dolgok a kirakatok mögött maradtak, ahol a videojátékok máséi voltak, és ahol a képzelet volt a legértékesebb kincsünk.
