Egy egyszerű vacsora, ami felejthetetlen pillanatmá vált
Múlt héten elvittem az unokáimat egy étterembe vacsorázni. Egyszerű, csendes ételnek kellett volna lennie.
Mielőtt megérkezett volna az étel, a hatéves unokám ragyogó szemekkel nézett rám, és udvariasan megkérdezte: "Nagypapa, kérhetek káldást?"
Természetesen igent mondtam.
Az asztalnál mindenki lehajtotta a fejét, miközben a kisfiú összekulcsolta a kezét, és elkezdte az imát.
Egy ima, ami az egész éttermet hallgatta
Édes, ártatlan hangján így szólt:
"Isten jó, Isten nagy.
Köszönöm az ételt... és még jobban hálás lennék, ha nagypapa hozna nekünk fagyit, desszertnek.
És szabadságot és igazságosságot mindenki számára. Ámen!"
Egy rövid pillanatra csend volt.
Aztán lágy nevetés tört át a közeli asztalokon keresztül. Néhányan mosolygtak a gyermek őszinteségén.
De nem mindenki szórakozott.
