Ezen túl, ha egy állat fenyegetettnek érzi magát, például amikor megijesztesz egy macskát, a bundája kidudorodik. Ez a védelmi mechanizmus egy régi módosítás, amelyet arra terveztek, hogy megtévesszék a potenciális támadókat a megnövekedett méret illúziójának illúziójával.
Van azonban egy jellemző, amely egyértelműen az evolúcióra utal.
Egy különösen lenyűgöző evolúciós bizonyíték található a karjainkban, különösen az ínainkban. Az inat evolúciós módon kivonták az emberi populáció több mint 10-15%-ában, ami azt jelzi, hogy még messze vagyunk az evolúció végétől.
Ez az ín egy ősi izomhoz, az úgynevezett palmaris longushoz kapcsolódik, amelyet főként a főemlősök, például a makiak és majmok használtak ágról ágra vándorolni. Mivel az emberek és a földön élő majmok, például a gorillák, már nem támaszkodnak erre az izomra vagy ínra, mindkét faj fokozatosan elveszítette belső funkcióját.
Ennek ellenére az evolúció a maga tempójában halad – lassan –, és az emberek körülbelül 90%-ában még mindig megvan ez az alapvető tulajdonság, amely főemlős ősünktől örökölt. Annak megállapítására, hogy megvan-e ez az ín, tedd az alkarodat az asztalra úgy, hogy a tenyered felfelé nézzen. Tedd a kisujjadat a hüvelykujjad mellé, és emeld fel a kezedet kissé a felszínről. Ha észreveszel egy felemelkedett szalagot a csuklód közepén, akkor van egy ín, amely a palmaris longushoz csatlakozik, és még mindig létezik.
