Nyolcvanéves kor elérése több, mint egy mérföldkő – ez egy életre szóló élményeket, változásokat és ellenálló képességet jelent. Ebben a szakaszban gyakran elgondolkodnak az emberek, hogyan lehetne értelmesen tovább élni. Míg néhányan aktívak, kíváncsiak és elkötelezettek maradnak, mások kezdenek hanyatlannak lenni. A kutatások azt mutatják, hogy ez a különbség nem csupán a genetikáról szól, hanem a kulcsfontosságú életmódbeli tényezőkről is, amelyek meghatározzák az öregedésünket.
Az egyik legfontosabb elem a cél, amelyet Japánban gyakran "ikigai"-nak neveznek. Ha minden nap van ok, hogy felkelj – legyen az háziállat gondozása, új tanulás vagy mások segítése – aktívan tartja az elmét és csökkenti a kognitív hanyatlás kockázatát. Cél nélkül a napok ismétlődőnek tűnhetnek, és a motiváció elhalványulhat.
A társas kapcsolatok ugyanolyan fontosak. A magány nem csupán érzelmi jellegű; Valódi fizikai hatásai vannak, növelik a stresszt és az általános egészségi állapotot is befolyásolják. Még a kisebb interakciók is, mint például a szomszéddal való beszélgetés vagy a barátok rendszeres találkozása, növelhetik a hangulatot és a mentális élességet. A tartalmas kapcsolatok fenntartása kulcsfontosságúvá válik, mivel a társadalmi körök természetesen az életkor előrelépésével zsugorodnak.
