Úgy kezdődött, mint bármelyik másik csendes reggel. Kiléptem az utcára az öntözőkannámmal, készen arra, hogy ellássam a virágokat, és megnézzem, hogy a macskák nem csináltak-e rendetlenséget az éjszaka folyamán. De abban a pillanatban, hogy kinyitottam a kaput, egy kellemetlen szag csapott meg, annyira, hogy majdnem elejtettem a kannát. A levegő sűrűnek érződött – fémesnek, savanyúnak és furcsán nehéznek.
Megálltam, próbáltam kitalálni, honnan jön a szag. Aztán megláttam.
A virágágyás közelében, félig elrejtve a nedves földben, valami olyasmi hevert, amilyet még soha nem láttam.
Nyálkás, vörös és csillogó volt, mintha valaki kifordított volna egy élőlényt. Émelyítő rothadásszag áradt belőle – éles és elsöprő, mint a túl sokáig napon hagyott rothadó hús. Az első gondolatom az volt, hogy valami kis állat pusztult el ott. De ahogy közelebbről megnéztem, kissé megmozdult, remegett a szélben.
Egy pillanatra megdermedtem. A szívem hevesen vert. Miféle dolog lehet ez?
Rovarlárva? Egy rothadó húsdarab? Vagy ami még rosszabb – valami természetellenes, valami nem e világból való?
A képzelet elszabadul, amikor a félelem eluralkodik rajta.
